SZEX, SZEX, SZ(EX)

A tanmese melyről a történet szól; akár rólunk is íródhatna, hiszen mindannyiunk életének vannak olyan szegmensei, ahol a közös kapcsolódási pontok eredményezhetnek hasonló szituációkat is.

A sztori szereplői fiktív személyek; nevezzük a lányt Annának, a férfit pedig Zoltánnak.
Ugorjunk túl a hol volt és hol nem volt részeken, egészen a boldogan éltek befejezésig; ahol a csattanó nem feltétlenül vehet kedvező fordulatot a női főszereplő számára.

A kapcsolatok alappillére a szex és bevalljuk vagy sem, ez határozza meg teljes mértékben a közöttünk lévő viszony valódi értékét; hiszen az elégedettségi faktor tisztán megmutatja, hogy megfogalmazódhat – e hiányérzet bennünk?

A figyelmünk középpontját a szex uralja, nyitottak és tájékozottak vagyunk, kalandvágyók és kíváncsiak; folyamatosan ébren tartjuk a tüzet, hogy tökéletes szexistennőként bizonyítsunk a párunknak újra és újra.

A kérdés, amely foglalkoztat, a tényekből következik és így szól.

Miért hisszük, ha élvezetes és változatos a szexuális együttlétünk; kielégítve minden igényét a férfinak, hogy ez egyenes arányban azt is hozza magával, hogy a társas kapcsolatunk is harmonikusan működik ezáltal?

Ami az egyik félnek a kapcsolat alfája, miért kell, hogy a másiknak az omegája legyen?

Ha szexpartnerként ismerjük a társunk minden óhaját, akkor nőként miért nem teljesülhet az a kívánságunk, ami az ágyon túl kezdődhetne közöttünk?

Ha a teljes egyetértés csak a szexre korlátozódik; valóban csak arra hívja fel a figyelmet, hogy a másik fél ennyit és nem többet kíván megosztani velünk az életéből?

Nőként miért érezzük úgy, hogy a problémamentes viszonyhoz a kulcs egyedül bennünk rejlik azáltal, hogy több kompromisszumot kötünk, vállalva a megalkuvást és a háttérbe szorítást csak azért, hogy a másiknak jó legyen?

Ha a nyíltság kizárólag arra vonatkozik, amit prűdség formájában levetkőzünk magunkról a szexben, akkor hogyan várhatjuk, hogy a magánéletünkben lerombolja a tabukat az?

Ha nem ismerjük a partnerünk valódi személyiségét, mert elzárja előlünk, lehet – e közös jövőnk abban a társasjátékban, amit az élet felkínált nekünk?

Ha nem vagyunk képesek olvasni a sorok között, miért fürkésszük mégis az intő jeleket, melyek arra figyelmeztetnének, hogy nem jól értelmezzük azokat?

Ha a szerelem és a szex szimbiózisa csak meghatározott ideig tartható fent, miért erősítjük mégis a gondolatot, hogy egy életre elegendő lehet?

Valójában mitől félünk?

Mondjuk ki bátran!

A szorongásunk forrása abból fakad, hogy megcsalnak vagy (tovább)lépnek rajtunk és egyedül maradunk?

Az igazság az, hogy nincs garancia a kiegyensúlyozott életre; tehetsz bármit erődön felül is, nem biztos, hogy elegendő, mert ez a mentalitás hordozza magában a kudarc és a győzelem jegyeit is egyaránt.

Ha egy ilyen kapcsolatban élünk, valójában mindig egyedül vagyunk, magányosan, némi (szex)fűszerrel, mint extrával; azzal a tudattal áltatva magunkat, mint ha (csak) Deja Vu érzésünk lenne.

Nem biztos, hogy egy ilyen élet mellékszereplője szeretnék lenni; hiszen tudod, szex(partnerből), nagyon könnyen ex(partner) is lehet.

Te mit tanácsolnál Annának?

Képek forrása: pixabay.com
NILLA

Köszönöm a Figyelmed, melyet a Blogomra fordítottál. Az építő jellegű vélemények és hozzászólások inspirálnak a további írásaimban engem. Ha tetszett és elgondolkodtatott amiről olvastál és úgy ítéled meg, hogy megérdemel egy like-ot és / vagy megosztást, azt Hálás Köszönettel veszem.

Ha van kedved egy virtuális utazás részesévé válni velem, találkozzunk a Facebook oldalamon is.