Idealizált sport

Sportoló gyermek édesanyjaként gyakran szembesülök azzal a szülői mentalitással, amely teljes mértékben távol áll, a saját gondolkodásomtól.

Mindig is azt a felfogást támogattam, hogy olyan sportban kell kiteljesednie a gyermeknek, amely az ő „szabad” választásából ered.

Természetes, hogy szülőként felelősséget vállalunk és irányt mutatunk; hiszen elsőre nem biztos, hogy megtaláljuk azt a sportot, ami mellett letesszük a voksunkat, és ami mellett kitartunk majd.

Tapasztalatokat és élményeket kell szereznünk, legyenek azok pozitívak és negatívak egyaránt, hogy dönteni tudjunk; ezt a folyamatot pedig az időre, eredményekre hivatkozva gyorsítani nem lehet, mint ahogyan erőltetni sem.

Számomra elfogadhatatlan, hogy vannak olyan tényezők, melyeket azért mérlegelnek néhányan, hogy olyan sikersport útjára vezessék a gyermeküket, ami felkapott és jó témát szolgáltat akár barátok, akár idegenek között; függetlenül attól, hogy a gyermeknek van-e hozzá kedve.

Nem szabad a saját akaratot előtérbe helyezni, és megvalósítani olyan törekvéseket célkitűzésként, amivel a gyermek azonosulni nem tud!

Kell, hogy rendelkezzen a szükséges érdeklődéssel a sport iránt, szülőként motiválnunk és támogatnunk kell őt, de a legfontosabb elfogadni és tiszteletben tartani a véleményét; meghallani a hangját, megfogalmazva azt, hogy ő valójában mit szeretne.

Kitartást a sporttól a szorgalom által kap; a sport iránti alázat pedig az önismereten keresztül növeli az önbizalma erejét; olyan pozitív értékekkel felruházva őt, melyekből az élet minden területén profitálni lesz képes.

Ezek a gondolatok azonban csak akkor örök érvényűek, ha megtaláltuk azt a mozgásformát, amit örömmel és szeretettel végez; nem feltétlen a versenysportban kiteljesedve; fejlesztve azon tulajdonságait, melyek az érdekeit / érdemeit szolgálják a siker elérésében.

Egy rossz döntés következménye, mint pl. az erőltetés, frusztrációt okozhat a gyermek lelkében; felerősítve a választással kapcsolatos negatív érzéseket, ellenállást váltva ki belőle; mert nem tud megfelelni a szülők által felállított kívánalmaknak!

Még egyszer hangsúlyozni szeretném, hogy szülőként felelősséget kell vállalnunk a tetteinkért, a gyermekünk akaratát pedig figyelembe véve, türelemmel kell segítenünk őt!

Képek forrása: Pixabay

NILLA

Köszönöm a Figyelmed, melyet a Blogomra fordítottál. Az építő jellegű vélemények és hozzászólások inspirálnak a további írásaimban engem. Ha tetszett és elgondolkodtatott amiről olvastál és úgy ítéled meg, hogy megérdemel egy like-ot és / vagy megosztást, azt Hálás Köszönettel veszem.

Ha van kedved egy virtuális utazás részesévé válni velem, találkozzunk a Facebook oldalamon is.