Illúzió

Belénk kódolt törekvés a tökéletességre való hajlam, melynek mindenáron meg kell felelnünk; tudatában vagyunk ennek vagy sem, ezt tesszük a nap minden percében. Kellő összpontosítással, célirányos cselekvésünk részeként folyamatosan formáljuk a rólunk kialakított képet, elferdítve a valóság szofisztikált tükörképét; olyannak láttatva minket, amilyenek valójában nem vagyunk.

Az ébredés pillanatától kezdve átjár bennünket a megfelelési kényszertől orientált vágy, hogy nem mutatva Valódi arcunkat, álarcot öltve viseljük azon „tulajdonságainkat”, ahogyan azt elvárják tőlünk.
Szerepet játszunk, mert az élet megannyi területe azt sugallja a számunkra, hogy csak akkor válhat teljessé a célban körvonalazódott létünk; ha elhitetjük a világgal, mi az, amit lényegében szeretnénk, hogy gondoljanak rólunk.
Szándékkal vagy akaratlanul, de manipulálunk…..

Hogy miért tesszük?
A válasz Önmagunkban keresendő.
Biztonságot remélünk, védelmet keresünk a sebezhetőségünk állította kételyekkel szemben, melyek teret engedve félelmeinknek, a kisebbrendűség érzetét táplálják bennünk, hogy elveszíthetjük az irányítást a mindennapok küzdelmei felett és ezáltal kiszolgáltatottá válhatunk.

Szüntelen hatást gyakorlunk az emberekre egy kedvezőbb megítélésért, a céljaink eléréséért, de legfőképpen Önmagunk igazolásáért.
Feltételekhez kötjük a boldogságunkat, a párkapcsolatunkat és a karrierünket is egyaránt. Többet mutatunk, mint a realitás, hiszen az Önértékelésünkbe vetett hitünket a társadalom visszajelzéseiből merítjük; az áhított elismerésért pedig komoly árat fizetünk.Téves következtetéseket vonunk le a vélt és színlelt megértésekből, a ránk fordított figyelemről, mely egyre intenzívebben utasítja maga mögé a minőségi időt, az őszinteséget és a valódi érdeklődést személyünk iránt.
A tisztelet kiváltsága természetesen a kivételeké, akik nem rendelik alá az egyensúlyt az irigységnek, a hazugságnak és az ítélkezésnek; az önzetlenséggel, lojalitással és az elfogadás igaz értékrendjével szemben.

Ha azonban őszinték akarunk lenni, el kell ismernünk a felelősségünket; ha választásra kerül a sor, mégis a hamis „álomképet” idealizáljuk akkor, amikor kivetítjük mindazt, amit hallani szeretnénk másoktól, hogy később a szavaikat mantrázva mintegy megerősítésként alkalmazzuk azokat.

 A tagadásban kiteljesedett Önmagunk a látszatnak rendeljük alá, azért, hogy ne kelljen szembenéznünk a valósággal: félelmeinkkel és kudarcainkkal; eszközként használva az életünk, kiszínezzük, felnagyítjuk, vagy éppen elbagatellizáljuk döntéshozatalunk mértékét.
Akaratlanul is felvetődik a kérdés, miért fontosabb megélni a látszatot, és miért vetjük önmagunk vízió alá, ha tudjuk, hogy az elfojtás további nehézségeket generál majd?

A hazugság nem lehet alternatíva, márpedig az illúzió egyenlő az önámítással, rombol, hiszen Önmagunknak ártunk vele, mégis újra és újra mellette szavazunk.

Miért gondoljuk, hogy a példaértékűség látszatába burkolt élet kívánalmainak kell megfelelnünk, az elvárásoknak, amelyeket velünk szemben támasztanak?
Mindennél fontosabbnak kellene lennie, hogyan vélekedünk Önmagunkról, mint energiát fektetni abba, hogy mit hisznek rólunk mások.

Hol marad a tisztelet a valódi énünk iránt, amikor nem Önmagunknak, hanem másoknak szeretnénk bizonyítani?
Miért ruházzuk fel erővel a képmutatást és az érdektelenséget, amikor lehetőségünk van ezen változtatni; fedezzük fel az őszinte szándékot a tenni akarásban és terjesszük ki a tolerancia határait, hogy valóban segítséget tudjunk nyújtani annak, aki reményre jogosult tőlünk.
Nyitottá kell válnunk a fejlődésre, a kompromisszumkészségre és az elutasításra, hiszen a negatív élmények által szerzett tapasztalatok építik leginkább a jellemünket.
Ne féljünk attól, a közvélemény reakciójától; vállaljuk tetteink és szavaink következményeit, akár családtagtól, baráttól, ismerőstől, vagy akár idegentől érkezzék is az!
Csupán hozzáállás kérdése, hogy az életet megéljük, avagy túléljük-e?

Kép forrása: Pixabay

NILLA

Köszönöm a Figyelmed, melyet a Blogomra fordítottál. Az építő jellegű vélemények és hozzászólások inspirálnak a további írásaimban engem. Ha tetszett és elgondolkodtatott amiről olvastál és úgy ítéled meg, hogy megérdemel egy like-ot és / vagy megosztást, azt Hálás Köszönettel veszem.

Ha van kedved egy virtuális utazás részesévé válni velem, találkozzunk a Facebook oldalamon is.