A nyereményjátékok szeretetét az édesanyámtól „örököltem”.
Eleinte jó mókának tűnt, álmodozni és elképzelni, miként válnak / válhatnak valóra az elképzelt gondolatok; a pozitív érzések segítségével, melyeket a nap minden percében segítségül hívhatunk.
Sok könyvet olvastam a témával kapcsolatban, melyek felkeltették az érdeklődésemet, hogy megtaláljam a saját kis csodáimat a családommal közösen; együtt inspirálva egymást, játékkal erősítve a közöttünk lévő szoros köteléket, megmutatva és felfedve, hogy amire igazán vágyunk, az valóban a miénk lehet.
Egy kedves kis történetet szeretnék megosztani Veletek.
A napokban születésnapi bulira volt hivatalos a gyermekem, amelyre lelkesen és önfeledten készült.
A kisfiam kilenc éves múlt, de minden alkalommal, áhítattal tekintek arra a gyermeki ártatlanságra, mely azt jelképezi, hogy mennyire őszinték és tiszta lelkűek a gyermekek, hiszen a fontosságot a számára; nem a szeretettel választott ajándék jelenti elsősorban; hanem az öröm, mellyel a barátját, a jelenlétével tiszteli meg.
A gyermekem észrevétlenül tanít engem; rámutatva, hogy mi hiányzik belőlünk felnőttekből, hogy már nem vagyunk képesek észrevenni és megélni azokat a boldog pillanatokat, melyek nem az anyagi javakhoz köthetők.
Egy fantasztikus buli részesei lehettek a gyerekek, hála érte az édesanyának és a barátoknak, akik a jó hangulatról gondoskodtak.
A kisfiú búcsúzóul mindenkit megajándékozott egy apró figyelmességgel, melyet véletlenül, miattam, ottfelejtettünk…..
Amikor a kisfiam rákérdezett és rájöttünk, hogy mi történt, nagyon szomorú lett.
Bűntudatot éreztem, és azon gondolkoztam, hogyan tudnám kiengesztelni és megvigasztalni a gyermekemet.
A választ egy közösségi oldal lebbentette fel előttem.
Egy nyereményjátékra invitáltak, ahol a nyeremények között felfedeztem azt az édességet is, melyet ajándékba kapott a gyermekem.
Beneveztem és bíztam a sikerben. Ez egy olyan játék volt, ahol azonnali válaszüzenetben tájékoztattak róla, hogy nyertes vagyok-e.
Mit gondoltok, milyen üzenetet kaptam?
Igen, egy gratulációs válasz érkezett a számomra, hogy egy kartonnal nyertem abból a finomságból, ami a véletlenül a partyn maradt.
Igen, jogosan vetődik fel a kérdés, hogy miért nem vettem belőle a gyermekemnek, ha már így alakult a történet, vagy miért nem mentünk vissza az édességért?
A válasz egyszerű, nem szerette volna megbántani a barátját az édesanyja figyelmetlensége miatt; így csendben lemondott róla, magában búslakodva.
A játék percében elképzeltem azt a mámorító pillanatot, hogyan reagálnék, ha mi lehetnénk a csoda részesei.
Elképzeltem, éreztem, hittem és tudtam…….
Tudom sokan szkeptikusak, hogy valóban megtörtént-e ?
Hogy léteznek-e véletlenek?
Én nem a véletlenben vagy az egyszeri alkalmakban hiszek…..
Édesanyaként sohasem állítanék valótlant, hiszen a hitelességem a gyermeknevelésem védjegye.
Ez nem egy szponzorált hirdetésnek álcázott cikk karácsony előtt, ezért is nem említek konkrét neveket vagy oldalt.
Te hiszel és bízol a csodákban?
NILLA
Kép forrása: Pixabay
Köszönöm a Figyelmed, melyet a Blogomra fordítottál. Az építő jellegű vélemények és hozzászólások inspirálnak a további írásaimban engem. Ha tetszett és elgondolkodtatott amiről olvastál és úgy ítéled meg, hogy megérdemel egy like-ot és / vagy megosztást, azt Hálás Köszönettel veszem.
Ha van kedved egy virtuális utazás részesévé válni velem, találkozzunk a Facebook oldalamon is.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: