Szerelemfaktor

Vajon miért nem érvényesül a következetesség elve a párválasztásunk illetve a párkapcsolatunk során?

Az általunk hozott és felállított szabályok, amelyek jól működnek az életünk különböző területein; miért nem alkalmazhatóak a szerelemben is?
Számos sikeres nő példáján keresztül látjuk, hogy az éleslátás és határozottság, mellyel a világot szemlélik; döntéseiken keresztül pozitív visszaigazolást kapva, építi a jövőjüket; mégsem fedezhető fel ez a magabiztosság a magánéletükben.

Mielőtt véleményt alkotunk, pro és kontra érvelünk, időt szánva magunknak arra, hogy megfontoltak legyünk, hogy később ne bánjuk meg az elhamarkodottan hozott döntéseink következményeit.
A társadalom megítélésének a bélyegétől tartva, sokan inkább vállalják a rosszul működő kapcsolatuk fenntartását, mint az előítéletekből adódó konfliktusok kezelését valamint elismerését.

Miért tulajdonítunk nagyobb jelentőséget annak, hogy ne gondoljanak egyedülálló emberként ránk, mint ha kapcsolatban élnénk?
Miért érezzük magunkat kevesebbnek ezen információ közlése által?

Egyre többször választunk úgy társat, hogy már a kapcsolat elején megalkudunk először Önmagunkkal, utána pedig mindenki mással csak azért, hogy amit elvárnak tőlünk, azt mutathassuk magunkról.
A nyilvánvaló értékrendbeli különbségek és tulajdonságok láttán már előre borítékolható, hogy az alapvető gondolatainkat képező más nézetek, hogyan alakítják majd személyre szabottan a párkapcsolati buktatókat.
A különbözőségekből adódó tényezők idő előtti felismerése segíthet abban, hogy a vonzalmon túl milyen faktorok játszanak még szerepet a választásunk során.

Nyitott szemmel kellene járnunk és nem szabadna figyelmen kívül hagynunk azokat a jeleket, melyek a megérzéseinket erősítenék.
„Álmaink” férfiját sokszor olyan tulajdonságokkal ruházzuk fel, melyeket csak a képzeletünk társít a kialakított képhez; ellenállhatatlanná téve mások számára, hiszen valójában nem rendelkezik, azokkal a jelzők takarta értékekkel, amilyennek mi is csak láttatjuk őt.
A párkapcsolatunkban lévő egyensúly hiányát ezáltal kompenzáljuk és ennek a visszafordíthatatlan útja vezet az önámításon keresztül a csalódáshoz bennünket.

Ha adott egy viszony, amelyben nem teljesedhetünk ki, ahol nem kapjuk meg a figyelmet és a törődést, de a testi szerelmet igen, feljogosíthat-e ez a tény önmagunk megtévesztésére?
Miért palástoljuk a bennünk megfogalmazódó hiány érzetét, ha az empátia és az támogatás törekvése közel sem ilyen fontos a másik fél számára?

Miért vagyunk ennyire elnézőek, ha a saját életünk a tét?
Mennyivel egyszerűbb lenne minden, ha olyan férfiban találnánk meg ezeket a tulajdonságokat, aki a rangsorolt szempontok szerint is a tökéletes férfi lehetne; a lelki társ, szerelemfaktor nélkül.

Vajon mennyien nyugtázzák most bólintással az olvasottakat?

Mindannyiunk sorsában van egy olyan értékes ember, aki a szeretetével és tiszteletével többé tesz bennünket, akire barátként mindig számíthatunk, és aki által képesek vagyunk hinni abban, hogy a megalkuvással járó elfogadásnál lényegesen többet érdemlünk.

Miért nem adunk egy esélyt annak, hogy akár próbát tegyünk?
Újra és újra eljátszunk, a mi lenne ha….gondolattal, hogy egy másik élethelyzetben vajon működhetne-e, hogy a társ titulusát magára öltve a barát megadja nekünk mindazt, amit most még nélkülözünk az életben.

Reménykedünk, és újra érvelünk; a következő pillanatban pedig meggyőzzük magunkat, hogy vissza kell utasítanunk ezt a lehetőséget, hiszen nem tudunk szerelem nélkül élni, mert az élet esszenciáját valóban a kémia faktora biztosítja.

Forrás (képek): Pixabay

NILLA

Köszönöm a Figyelmed, melyet a Blogomra fordítottál. Az építő jellegű vélemények és hozzászólások inspirálnak a további írásaimban engem. Ha tetszett és elgondolkodtatott amiről olvastál és úgy ítéled meg, hogy megérdemel egy like-ot és / vagy megosztást, azt Hálás Köszönettel veszem.

Ha van kedved egy virtuális utazás részesévé válni velem, találkozzunk a Facebook oldalamon is.