Szerelem

Az életszemléletünk változása a húszas éveinkhez képest hűen illusztrálja, hogy milyen fejlődésen megy keresztül a gondolkodásunk; mire a harmincat betöltve, egyre gyorsabb sebességre kapcsolva keressük életünk társát.

Több vagy kevesebb sikerrel, lezárt vagy folytatólagos kapcsolattal a hátunk mögött, megannyi élettapasztalattal gazdagodva, a megfelelő konzekvenciákat levonva; tudni véljük a helyes utat, mely a boldog párkapcsolat irányába (már) nem feltétlenül a szerelem útján vezet.

Egy baráti vacsora keretében merült fel a téma, mely komolyan elgondolkodtatott engem.

Nőként már én is máshogyan látom néhány korábban vallott nézetem; amikor még keményen kiálltam az érzelmi szálakra helyezkedő viszonyom létjogosultsága mellett.

Beszélgetőpartnereim, egy nő és egy férfi szemszögéből mutattak rá arra, hogyan is fest ez a történet a saját leiratukban.
Ahhoz, hogy minden részletet tisztán lássunk, néhány információt el kell, hogy áruljak róluk.

A női szereplőt nevezzük Patríciának; elvált nőként már nem tud úgy tekinteni a házasság intézményére, mint azt régebben gondolta. Függetlenül attól, hogy mi vezetett a bontóperig, abban úgy hiszem, egyetérthetünk, hogy a válást az ember kudarcként éli meg, mely örökre nyomot hagy a lelkében; legfőképpen akkor, ha egy gyermek is érintetté válik benne.

A tagadás és a düh mérséklődésével Patrícia újra körvonalazta az életét, szembe állítva azon elveket és tényeket, melyeket a múltban alkotott, hogy a jövőben azokat ő maga bírálja felül. A közelmúltban még fontosnak ítélt szempontok helyét azon törekvés vette át, hogy ebből az életszakaszból miként profitálva válhat az előnyére az így szerzett tapasztalat.

“-Számomra elveszítette az értékét a szerelem, mint párkapcsolati tőke; a józan gondolkodás tiszta és higgadt mivoltát részesítem fölényben, tudatosan arra az álláspontra helyezkedve; hogy mintegy külső szemlélő alakítsam a „szerelmi” sorsomat”.

A beszélgetésbe ezen a ponton kapcsolódik be a Péternek nevezett férfi, aki a szerelem mellett érvelve, hosszan sorakoztatva indokait; ellentmond Patríciának. Péterről tudni kell, hogy egy friss kapcsolat részese, melyben társával mindketten független félként tesznek kísérletet arra, hogy kiteljesedett élettársi viszonyban éljenek egymás oldalán.

Elfogadom Patrícia magyarázatát, amikor azt mondja, hogy a döntő szempont a párválasztásnál már nem Önmaga, hanem az, hogy mi a gyermeke érdeke; hiszen ez nem képezheti soha kompromisszum tárgyát. Óhatatlanul is a háttérbe szorítja a vágyat a valósággal szemben, a realitást az érzelmek fölé emelve, elindulva az ismeretlen felé.

“- A szerelem, mint luxus nem megengedhető számomra. Megtanultam elfojtani ezt az érzést, olyan emberré váltam, aki képes megismerni önmagát és a határait; a fájdalom formálta jellemem által, mely ettől a tehertől csak erősebbé és határozottabbá vált. Bár tudom, hogy a sebezhetőséget kivédeni nem lehet; tudniillik mindig fennáll a veszélye, hogy jöhet valaki, akiben ismételten csalódni fogunk, hogy újból összetörje a szívünk! Inkább élem az életem szeretetben, mindent elsöprő érzelmek nélkül, tisztelettel és megértéssel körülvéve; ahol a tudatosság jegyében zajló harmóniáé és kiegyensúlyozottságé a főszerep.”

Egy idézet szavai csengenek a fülembe, melynek a sorai így szólnak:

“Az, hogy kibe szeretünk bele, soha nem döntés kérdése. Az, hogy kit szeretünk egy életen át, mindig döntés kérdése”. (Bartis Attila).

Az igazság mindkét elképzelésben ott rejlik; mégis elveszíteni a boldogságba vetett hitet talán a legnagyobb áldozat, amit az ember Önmagával szemben hozhat.

Péter gondolatai arra figyelmeztetnek, hogy egy félig megélt élet sohasem lehet elegendő; hiszen ha a félelmet választjuk, akkor valójában nem is élünk és végül akaratunk ellenére, egyedül maradunk.

Vajon nem önzőség-e feláldozni az egykori sérelmekért azt a biztonságot; ami megteremthető lenne a múlt lezárásával járó elfogadással; bizonyosságot szerezve annak, hogy képesek vagyunk nyitottá válni és emelt fővel továbblépni.

Nem tudom, hogyan lehet a szerelem kérdésében “jól” mérlegelni; egyedül abban lehetek biztos, hogy az én boldogságom hatást gyakorol a gyermekem életére is; aki ezáltal azt a viselkedésmintát követi, amely őt is meghatározza majd.

Képek forrása: pixabay.com

NILLA

Köszönöm a Figyelmed, melyet a Blogomra fordítottál. Az építő jellegű vélemények és hozzászólások inspirálnak a további írásaimban engem. Ha tetszett és elgondolkodtatott amiről olvastál és úgy ítéled meg, hogy megérdemel egy like-ot és / vagy megosztást, azt Hálás Köszönettel veszem.

Ha van kedved egy virtuális utazás részesévé válni velem, találkozzunk a Facebook oldalamon is.